Eredetileg a Felső-Csallóköz honfoglalás kori magyar települései közé tartozott. A 13. században beköltöző német telepesek különféle kiváltságokat kaptak. 1238-as első okleveles említése már német nevén Prukknak nevezi. ( A Bruck, „híd” bajor nyelvjárási alakja a Prukk.) Több oklevél, például az 1315-ből való, említi korábbi román kori templomát, mely még a német betelepítés előtt épült. A németeket egyébként 1945-ben kitelepítették, helyükre Szlovákia különböző településeiről érkeztek az új szlovák lakók. Templomának védőszentje eredetileg Szent Tamás apostol volt, s csak az új templom hozzáépítése után lett Jézus Szent Szíve a titulusa. Ez a hozzáépítés 1910-ben történt és a Műemlékek Országos Bizottsága végeztette Schulek Frigyes irányításával. Ez a bővítés tulajdonképpen érintetlenül hagyta a régi egyhajós templomot, s délről hozzáépített egy neoromán templomot. Így a régi templom a mellékhajó, illetve a sekrestye szerepét tölti be. Az eredeti román kori templom alaprajza megmaradt: a félköríves szentély, román bordás boltozattal és rézsűs ablakokkal. A hajó és a torony falai is a román korból valók. A 14. század végén gótikus stílusban átalakították, ennek számos emléke maradt. A legfontosabbak: a középkori falfestészet képei mind a szentély, mind a hajó falain és mennyezetén, valamint a hajó szentély felőli részén jobb és bal oldalt; a kőoszlopokon és bordás boltozaton nyugvó mellékoltárok, az úgynevezett ciboriumoltárok. Ezek befalazott állapotban voltak csak 1967-ben bontották ki őket teljes pompájukban. A szentély evangéliumi oldalán egy pompás gótikus szentségház található. Az eredeti templom ékessége még a koragót formákat mutató keresztelőmedence.