A falu a csallóköz legrégibb települései közé tartozik. Plébániáját és templomát már egy 1308-ból származó oklevél is említi, első temploma tehát az Árpád-kori román stílusú temploma közé tartozott. Szent Jakab apostol a védőszentje, beleillik tehát a templomoknak abba a sorába, melyeket már Szent István idejéből valló templomos helyeknek tekintenek. A szentély északi falán lévő gótikus festményeket 1979-ben szakszerűtlenül restaurálták. E gótikus szenteltvíztartó, a templom előtti szégyenkő és a templomkertben látható régi keresztelőkút is középkori emléke a Szent Jakab-templomnak. Bizonyosan az első templomos helyek közül való, s mai temploma még román stílusban épült a 13. század közepén. Erre utal félköríves, patkó alakú, a békeihez hasonló szentélye. Az egyhajós, a nyugati homlokzatán toronnyal ellátott alaprajzát a 15. századi gótikus átalakítás után is megőrizte. Hajója síkmennyezetet, tornya azonban a 18. században barokk formát kapott, ami az egész templom külső megjelenését erősen befolyásolja.