Varga Irénke 1989-ben vette át az Ekecsi Művelődési Ház irányítását. Tehát pontosan 25 éve. Megszűnt a központi irányítás, új alapokra kellett helyezni a kulturális életet a községben, de hogy hogyan, azt senki sem tudta. Meg kellett kezdeni valamit, amit most már 25 év után úgy nevezünk, hogy Ekecs község kulturális élete. Hogy sikerült? Voltak kudarcok, voltak nagyon jó rendezvények, de ami a lényeg: a hagyományos kultúrházból közösségi ház lett, ahol minden korosztály megtalálja számításait.
Az óvódások és az iskolások a pedagógusok felügyelete mellett, az ügyes kezű lányok, a néptáncosok a Dobsa házaspár vezetésével, az ekecsi dalárda, akiket az Irénke hívott életre újonnan egy hosszabb szünet után 1992-ben. Ők a mai napig együtt vannak. Vagy az ifjúsági zenekarok: a KGB (utóda a Las Blus Band), a Paranoid.
A több generációs modern tánccsoportok, vagy éppen a nyugdíjasok. A mai napig fontos célkitűzés a helyi tehetségek bemutatása (pl. festészet, fényképészek, iparművész). 25 év alatt nagyon sok rendezvény valósult meg, agyon nehéz volna mindent felsorolni, amiknek a fő szervezője Irénke volt. De ő sosem szeretett a színpadon szerepelni, nem szeretett a középpontban lenni. Talán itt jön a képbe férje Varga Gyula, aki amellett, hogy talán sokat segített a rendezvények gyakorlati megvalósításában, és tündökölt a színpadon, Irénke meg a háttérben a szürke mecénás szerepét alakította.
Összmunkájuk talán 2004-től tovább erősödött, ugyanis Gyuszi lett a Csemadok Ekecsi alapszervezetének az elnöke, 2006-tól pedig a területi választmány tagja. Azóta a Csemadok és a kultúrház rendezvényeit közösen szervezik és valósítják meg. Állandó rendezvényeik vannak minden évben többek között a nótaműsor, a népdalkörök találkozója, március 15-i megemlékezés,a halottak napi megemlékezés, a magyar kultúra napja, nyáron a szösz-mösz tábor, családi piknik, falunapok, különböző kiállítások. Mi is az, amit Ők felvállaltak?
Ápolni és őrizni anyanyelvünket. Tisztelni és továbbadni hagyományainkat, népszokásainkat. Nevelni környezetünket a becsületességre, embertársaink iránti tiszteletre, együttérzésre, felelősségvállalásra vagy munkára. Nevelni őket a nyelv, a kultúra iránti szeretetre, a tanulni vágyásra. A kultúra nemcsak tudást és műveltséget hordoz, hanem erkölcsöt is Ekecsen. A magyar kultúra átadását senki más nem végzi el, csak mi magunk – vallják mindketten a mai napig.