Turay László (Gyurcsó István Közművelődési Díj) - 2014
1939. április 9-én születtem Nagykálnán. Gyermekként kellett átélnem a nemzeti megaláztatás és a teljes jogfosztottság poklát. Kortársaimmal együtt az iskola első osztályát is egy év késéssel kezdtük. Kálnán 1949-ben alakult meg a Csemadok helyi szervezete Csertyánszky Mihály és segítőtársai vezetésével. Az anyanyelvi oktatás 1950 őszén indult el. Ekkor került hozzánk a meghurcolt és Árva megyébe száműzött Patassy Elek magyar igazgató-tanító, aki az anyanyelvi oktatáson kívül a Csemadok munkájának is aktív és meghatározó egyénisége volt. Mint a Csemadok aktív tagját 1963 őszén megválasztottak a Csemadok helyi szervezete elnökének, majd 1964-ben a Csemadok járási konferencián a Járási Bizottság Elnöksége tagjának. Így módomban állt nagyobb területen tevékenykedni és megismerkedni a Csemadokban végzett munkának sokszínűségével. Műszaki beállítottságom ellenére 1971. május 1-jével lettem a Csemadok Lévai JB dolgozója. Eredetileg a Csemadok KB-ra kellett volna mennem dolgozni, de mivel Csekai Ernő barátomat politikai okokból menesztették, így a Lévai JB-ot választottam, s lettem az apparátus hivatásos dolgozója. Így kezdtem el szervezni a Járási dal- és táncünnepélyt, s a Zselízi ONF-et. Ennek befejezése után Varga Béla akkori vezető titkár felkért, hogy három hétre menjek Rozsnyóra, jelentkezzek Szőllős Sándornál és legyek segítségére a gombaszögi ünnepség előkészítésében. Akkor még nem sejtettem, hogy ez a felkérés közel másfél évtizedre szólt. Ugyanis 1971-től 1983-ig minden evben egyik szervezője voltam a Zselízi Országos Népművészeti Fesztiválnak és a Gombaszögi Országos Kulturális Napoknak. Mindig lelkesítőleg hatottak rám Gyurcsó István költő barátom szavai, aki csüggedéskor is tudott lelket önteni az emberekbe. Az ő szervezési tapasztalataiból tanulva szervezhettem sikeresen az irodalmi vetélkedőket, melyeknek járásunkból is több esetben volt díjazottja az országos döntőn. Ugyancsak sikeresen kapcsolódott be a lévai járás a „Tavaszi szél vizet áraszt…” népdalversenybe, ahol énekeseink, hagyományőrző csoportjaink, citerásaink az országos döntőkön is kiváló eredményeket értek el. A lévai járásban népszerűek voltak az író-olvasó találkozók, valamint az irodalmi színpadok fellépései, melyeknek szervezését járásunk területén örömmel végeztem. Az 1968-as események megítélése csak olyan lehetett, amit a hatalom jónak látott. A normalizációs időszakban gyakran előhúzták ellenem azt a vádat, hogy 1968-69-ben a magyarok túlzott követeléséért angazsáltam magam. Az én válaszom erre mindig az volt, hogy az nézőpont kérdése ki mit tart túlzottnak. A dolog oda fajult, hogy 1982-es év végével búcsút kellett vennem a lévai járástól. Így 1983. Január 1-jével a Csemadok Érsekújvári Járási Titkárságára kerültem, mint instruktor. 1989-ben bekövetkezett a rendszerváltás és vele párhuztamosan a rehabilitálásom. 1990-ben levél érkezett a Csemadok KB-ról hogy vegyek részt a Gombaszögi Kulturális Napok szervezésében. Ez megismétlődött 1991-ben és 1992-ben is. 1995-ben részt vettem Gombaszögön Michal Kovác és Göncz Árpád köztársasági elnökök találkozóján, majd 1998-ban, amikor a pénzforrások igen elapadtak, most már nyugdíjas státuszban a Csemadok KB sofőr nélküli gépkocsiját igénybevéve mentem Gombaszöget szervezni.
Így, 75 évesen is a Csemadok Lévai Területi Választmány tagjaként igyekezem segíteni a Csemadok munkáját. Amint visszatekintek a múltra, örülök annak, hogy egyik láncszeme lehettem annak a sokrétű és gazdag tevékenységnek, amit a Csemadok kifejtett.
