A húsvéti tojás a húsvéttal mint egyházi ünneppel szoros kapcsolatban van, az egyházi szimbolika szerint a sírjából feltámadó Krisztust jelképezi. A tojás ősidők óta az élet és az újjászületés szimbóluma, a tojás díszítését és kultikus felhasználását sem a kereszténység kezdeményezte, az egyház egy korábbi gyakorlat kereszténnyé tételére törekedett. A díszített húsvéti tojás elsősorban Európa keleti felén terjedt el.

Méry Margit kutatásai szerint a hímes tojások díszítése régiónként eltérő volt. A legősibb eljárás a növényekkel való díszítés volt. Ezeket rákötözték a tojásokra, majd vöröshagymahéjban áztatták és főzték meg, melynek köszönhetően végül kirajzolódott a minta.

Izsán csak színes tojások voltak: piros, zöld, sárga, lila – amilyen színt a természetben találtak. A börzsöny vörösre festett, a búza zöldje a zöld színt adta. A Csallóközben is az egyszínű tojások domináltak.

Zoboralján és az Ipoly mentén a hímes tojás volt a gyakori. Zoboralján ez úgy készült, hogy a viaszt felolvasztották, a cipőfűzőnek a fém részét egy botra ráerősítették, és ezt mártották bele a forró viaszba, hogy ráírják a mintákat. Ezután tették természetes festékbe. Amikor már megfogta a piros szín a tojást, akkor lekaparták róla a faggyút, így a minta fehér lett. Ezt bedörzsölték még szalonnabőrrel vagy zsírral, ronggyal kifényesítették, és így kapták meg a legények.  Gömörben is ezt alkalmazták.

Az Ipoly mentén Ipolypaláston megfestették egyszínűre a tojásokat, és zsilettpengével vagy öreg borotvával kaparták rá a mintákat. A hímes tojásokat végül elfogyasztották, ha sok volt, akkor a tyúkok is kaptak belőle.

forrás: Méry Margit nyomán Andó Krisztina http://crearticle.blogspot.sk
mek.oszk.hu
fotó: pixabay.com