Az egyik csapattag, Anikó gondolatait is megosztjuk Önökkel:
Én nem nagyon értettem, milyen régies ízekről mesélnek néhányan, és miért emlegetik olyan gyakran például a mama kakaós vagy túrós kalácsát vagy a „morványt”. Ezek kelt tésztából készülnek, természetesen kakaós töltelékkel, a túrós kalács túróssal a morvány pedig sós kelt tészta, melyet tejföllel, túróval, töpörtyűvel is szokták készíteni, ahány ház annyi szokás alapon.
Mikor a felnőttek erről beszéltek, mindig arra gondoltam, biztos azért emlegetik ennyit a „mama főztjét“, mert azt kóstolták először, annak ízeit szokták meg, így annak van számukra felejthetetlen íze. Magamban viszont mindig arra gondoltam, hogy bármennyit kóstolgathatom a kalácsokat, soha fel nem érnek a csokis, krémes süteményekkel, amelyeket én jobban szeretek. Addig biztos voltam benne, hogy ez csak úgy lehet, ahogy én gondolom, amíg meg nem kóstoltam nagymama igazi kalácsát – a morványát. Ekkor rájöttem, hogy nem attól a legfinomabb, hogy először ezt ettem, vagy mert mást még nem kóstoltam, hanem attól, hogy a nagymamának a szakács tudományán túl, benne van a szíve-lelke. Ettől olyan finom. Azt a pillanatot, amikor megértettem, és annak a kalácsnak az ízét, amit akkor ettem, nem felejtem el soha.
Mióta ezt tudom, én is bele tudok kapcsolódni a mama főztje témájú beszélgetésbe, olyankor bárhol vagyok, érzem az illatot, és látom magam előtt a mama elégedett mosolyát, mert ő tudja, hogy az ő ízei nagyon finomak és azt is, hogy ezzel összetartja a családot.

Természetesen Anikó is megosztotta velünk a híres receptet:

Hozzávalók  (4 db – egy tepsire való):
4 dl langyos tej
3 dkg élesztő
4 teáskanál cukor
1 teáskanál só
50 dkg rétes liszt
13 dkg vajas margarin
1 evőkanál olaj
1 dl olvasztott zsír

Elkészítési idő: 2 óra 40 perc

A langyos tejben felfuttatjuk az élesztőt a cukorral. Hozzáadjuk a lisztet, a sót és a margarint. 20 percig dagasztjuk, s ha elválik a tál oldalától, akkor beledolgozzuk az olajat. Tetejét meglisztezzük és letakarva 30 percig kelesztjük. Majd lisztezett deszkán 4 cipót formálunk és ismét 30 percig kelesztjük. Utána egyesével elsodorjuk, megkenjük olvasztott zsírral, megsózzuk és a négy oldaláról egymásra hatjuk, a tetejét is zsírozzuk és sózzuk.
Készíthetünk töpörtyűset vagy tejfölöset is, akkor a sodrás után ezekkel kenjük meg.
Tepsire rakjuk és ismét 30 percig pihentetjük, majd előmelegített sütőben 240-sen 20-25 percig sütjük. Nagyon finom puha és laktató. Savanyú bableveshez vagy krumpli leveshez kitűnő.

Továbbá azt is megtudtuk, hogy a vágkirályfai morványsütők évente kedveskednek a falunapon az odalátogatóknak, helyben készítik, kemencében sütik, és kínálják portékájukat. Mindig nagy sikert aratnak vele. A környéken is ismerik, és készítik a sóslepényt vagy hajtoványt, de morványt csak Vágkirályfán. A szó egyben falucsúfoló is – Morványok.
Furcsálljuk is, hogy a szomszédos községeknek beszédes, rendes gúnyneve van: Kajal – lólopók, Deáki – hernyók, Pered – szecskők, Vágfarkasd – káposztások…
Mit jelenthet ez a szó: morvány. Számunkra olyan mogorva, nem szép, a hangzása sem fülbemászó. Hát még emberekre, lakosokra vonatkoztatva, milyenek lehetnek. De sokukat ismerve talán olyan lágyak és szerethetőek, mint a sós kalács. Igazi Morvány is csak az lehet, aki tud ilyet készíteni, vagy mindennél jobban szereti, és gyakran fogyasztja.