Talán elsőre meghökken, aki először hallja, hogy van olyan, hogy „Verséneklő Együttesek szakmai fóruma”. Pedig már a hatodikra került sor Érsekújváron.

Ha jobban belegondolunk, csak a megnevezés (verséneklő együttes) lehet idegen, és már szinte halljuk Koncz Zsuzsát, ahogy Bródy dalát és József Attila Rejtelmek… versét énekli. És aztán sorolhatnánk a neves előadókat, akik a műfaj felé fordultak, és egy-egy jól sikerült megzenésítéssel hozták közelebb a – talán nem annyira ismert, vagy szeretett – verseket, amelyek így, a dallammal együtt lettek sajátunkká. Ha pedig gimnáziumi tanulmányainkra gondolunk, derengeni kezd, hogy az ókori görögök i.e. a 7. században a lantkísérettel előadott műfajokat értékelték a legnagyobbra, ekkor még a dallam és a nyelv elválaszthatatlan volt. Legújabb korunkban pedig az irodalmi Nobel-díjat Bob Dylan zenész kapta, az „új irodalmi kifejezési módjai miatt, amikbe beépítette az amerikai zenei hagyományokat”… Szóval a zene az kell – a vershez is. Még akkor is, ha az önmagában is szépen zeng. S még mielőtt belebonyolódnék a nyelv és zene kapcsolatának, egymásra való hatásának inkompetens fejtegetésébe, térjünk vissza az érsekújvári szakmai fórumra, ahol a műfaj felvidéki művelői találkoztak december 9-10-én a Csemadok épületében.

Az esemény első részében került sor a szakmai részre, ahol a nem főállású zenészek jam-elések előtt és után beszélgettek hangszerekről, gitárhúrokról és pengetők keménységéről, felvételek hangsávjainak egymásra vágásáról, számítógépes programokról, szóval rengeteg olyan dologról, ami egy outsidernek tolvajnyelv. A szűk kör együttlétéből, együtt gondolkodásából és zenéléséből azonnal kitűnik a műfaj felé való elköteleződés: hiszen a költészet és a zene is egyaránt fontos a szakmai fórumon részt vevő előadóknak, akik a legkülönfélébb területekről érkeztek és keresik meg a zenélésre valót. Gubó László tanár egy szakközépiskolában, Izsák Gábor egészségügyi dolgozó, Gálffy Hodosy Marianna is orvosnak tanult, férje, Gálffy József kertészmérnök. A szakmai fórumnak persze része az időbeosztás megbeszélése is, hiszen ahogy minden, hogy a zenélés ne maradjon el, jó időbeosztást igényel. A beszélgetésből kiderült Aranymetszés duót alkotó házaspárnak is meg kell terveznie a közös munkát, hiszen két kisgyereküket nevelik; ráadásul a férj több formációban is játszik, na és kerteket is tervez… A Fortunátuszt alkotó Gubó László és Izsák Gábor is csak évi pár alkalommal, főleg a Wass Albert-esteken szerepelnek együtt. Persze külön is játszanak: Gubó László egymaga is szokott előadni, de játszik a „Zajzone”-ban és a Holdvirágban is. Izsák Gábor pedig a Silver Uragan-ban. A beszélgetés közben – kis késéssel – megérkezik Tolcsvay Béla, aki közvetlen kedvességgel elegyedik szóba a fiatal generációkkal és kapcsolódik be a társalgásba.

A ráhangolódó szakmai részt követte a gálaest, melyet Tóth Lehel fellépése nyitott meg, aki egyházi beat-dalokat játszott, melyek újraértelmezik a szentének kategóriáját. Ezt követően az Aranymetszés zenélt és énekelt. A házaspár a színpadon alig észlelhető jelekkel kommunikál, mondhatni tökéletes egységben: Gálffy József gitárjátéka szép aláfestése a Hodosy Marianna karakteres hangjának, melyen még egy sokat hallott Petőfi vers is újnak tűnik, hiszen dalként újraértelmezve egészen friss hangsúlyok bontakoznak ki, új fénytörésbe kerül a vers. Váci Mihály Még nem elég! című, szinte minden szavalóversenyt megjárt versének feldolgozása pedig egyenesen bravúros. Ahogy Gubó László Fésűs Éva egy alig ismert elégikus versének a megzenésítése és mélyen a hallgató fülébe ül, de Pilinszky verseinek is jól áll, ha Gubó mély hangján szólnak. Izsák Gáborral kiegészülve kicsit rockosabb irányt képvisel a Fortunátusz. Az est sztárvendégeként színpadra lépő Kossuth-díjas zeneszerző, szövegíró énekes Tolcsvay Béla az előtte fellépők méltatásával kezdte műsorát. Pontosabban annak a rögzítésével, hogy nem azért mondja azt, hogy az előadók jellegzetes, autentikus karaktere nagyon meggyőző, mert illik ilyesmit mondani, hanem mert valóban válogatott tehetségeket hallhatott a közönség. Tolcsvay jól ismert dalokat játszik fiatalkorából és annak újabbkoriakat. A dalokat pedig úgy ajánlja, mint útjelzések, hiszen mindegyikünk úton jár, ő már a kora miatt kicsit előbbre, de próbálta a gödröket megjelölni. Szól a fiatalokhoz, hogy vigyázzanak, mert ma több a gödör, mint az ifjúkorában. Tudatosítsuk, hogy mindenki szerelemből születik: a két nem igenjéből. S hogy az emberek szívében tűz van: 36,5 fokos… Mesél és játszik. Ősz bárd. Lehellet megszegik.

A hivatalos program után jó páran maradnak a közönség soraiból, beszélgetés, koccintás és zene. Jön egy fiú, furulyával – ő is csatlakozik. S ahogy kell, úgy zárul egy ilyen rendezvény: örömzenével, borral és jó szóval.

Bedi Katalin