Túl a Tiszán a szendrei határba

1. Túl a Tiszán a szendrei határba’,
Öreg nyárfa leveledzik magába’.
Öreg nyárfa leveledzik magába’.
Juhászlegény furulyázik alatta.
2. Éjfél után kettőt ütött az óra,
Juhászlegény beosont a kastélyba.
Bánatosan néz fel egy szép ablakra,
Gondol-e rá (a) Szendre báró Juliska.
3. Régen múlott éjfél után két óra,
Még akkor is szépen szól a furulya.
Furulyaszó felhallatszik a kastélyba,
Ébren vagy-e Szendre báró Juliska.
4. Ébren vagyok szép juhászom, nem alszom,
Öltözöm és kiugrom az ablakon.
Elvágtatunk a leggyorsabb paripán,
S megtartjuk az esküvőnket azután.
5. Szendre báró fölpattant a lovára,
Kihajtatott a szendrei határba.
Megkérdezi a számadó juhászát,
Nem látta-e az egyetlenegy leányát.
6. A számadó azt feleli reája,
Amott kerget véle a kend juhásza.
Szendre báró nem vette ezt tréfára,
Behivatta a vármegye házába.
7. Juhászlegény keservesen búcsúzik,
Juliskáját a zárdába beviszik.
Juhászlegény így sóhajt fel magába,
Mért is néztem a Szendre báró leányra.
Hibát talált?
Üzenőfal