1. Gyilkos fenék, malom volna, ha volna,
De a víz is régen elment alóla.
Egy kis madár föl nem száll a fűzágról,
Ott énekel a Virágné lányáról.

2. Virág Zsuzsi járt egyre a malomba.
Lent töretett, estig szépen lefonta.
Búzát őrölt, a lisztjét megsütötte,
Virág Zsuzsi a szép molnárt szerette.

3. – Vidd haza csak kincsem azt a liszt lángot,
Úgy megennék egy kis molnár kalácsot.
Éjfél után várlak majd a zúgónál,
Siess rózsám, hej, bárcsak már itt volnál.

4. Nincs holdvilág, sáros az út, fúj a szél,
– Itt a kalács szívem molnár, csak egyél.
– Nem kell nékem süttöd, főztöd, se magad,
Itt a zsilip, jó mély a víz ez alatt.

5. – Jaj, meg ne ölj, félek én a haláltól,
Mi lesz szegény ágyba fekvő anyámmal?
Zúg a zsilip, nem hallik a lány szava,
Gyilkos dolgát nem látni az éjszaka.

6. Gyilkos molnár száradjon el a kezed,
Gyilkos malom apadjon ki a vized.
El is száradt a vesztőfán a keze,
Ki is apadt réges-régen a vize.