Elindult, elindult,
Tizenkét kőmíves,
A tizenharmadik,
Kelemën kőmíves.

Magos Déva várát,
Építeni kezdték,
És annak élt ügyit
Sëmmibe së vëttík.

Amit rëggel raktak,
Az dílbe lëomlott,
Amit dílbe raktak,
Az estig lëomlott.

Azon tanakogyik a
Tizenkét kőműves,
A tizënharmagyik
Kelemën kőműves:

– Akinek idegyün
Előbb felesíge,
Aztat mi fogjuk mëg,
Tyűzvel ígessük mëg.

A hamvait pedig
Mész közé keverjük,
Magos Déva várát
Avval fölépítjük!

– Inasom, inasom,
Lëgjobbik inasom,
Készítsd el a hintót,
Fog’ bë hat lovamot.

Elmëgyëk, elmëgyëk
Az én jó uramhoz,
Álmomba a kútba
A víz véré válott.

– Jó napot, jó napot,
Tizënkét kőműves!
– Nëkëd is jó napot,
Kelemën kőműves!

Mé’ nem fogadjátok
Az én köszöntésem,
Valamibe talán
Vítëttem tenéktek?

– Fogjátok mëg tüstént,
Dobjátok a tyűzbe,
És az ő hamvait
Keverjük a mészbe.

Avval fölépítjük
Magos Déva várát,
Avval mëgállítjuk
A várnak omlását.

– Istenëm, Istenëm,
Hát a kicsi fiam,
Ugyan hová lëgyën,
Vajon mőrre mënjën?

– Vannak ringó bőcsők,
Akik elaltatják,
Vannak jó asszonyok,
Akik mëgszoptatják.

Őt el is ígettík,
Mész közé kevertík,
Magos Déva várát
Avval fölépíték.

Amit rëggë’ raktak,
Az dílbe mëgmaradt,
Amit dílbe raktak,
Az estig mëgmaradt.

– Apám, ídësapám,
Hun van ídësanyám?
– Elmaradt valahún,
Hazagyün rëggelre.

Emaradt valahún
Hazagyün rëggelre.
Emaradt valahún
Hazagyün rëggelre.

Este is elgyüvé,
Mégsë gyüvé haza,
Rëgge’ is együvé,
Mégsë gyüvé haza.

– Átkozott lëgyën hát
Magos Déva vára,
Még a nap së süssön
Fínyëssebben rája.

Evesztëttem érte
Kedves felesígëm,
Árván maradt immár
Kedves szíp gyermëkëm.