Egy szegény asszonynak,
Tizenkét lánya volt,
A tizenharmadik,
Gondolván Idolka.
– Idolkám, Idolkám,
Mi annak az oka?
Zöld selyëm szoknyádnak,
Hosszabb a hátulja.
– Szabó nem jól szabta,
Varó nem jól varta,
Verjë meg az Isten,
Aki elrontotta.
– Szabó jól kiszabta,
Varó jól mëgvarta,
Királyfi Miklóska
Volt annak az oka.
– Jó napot, jó napot,
Ismeretlen anya.
Hol van a szép lányod
Gondolván Idolka?
– Elmënt a folyóhoz,
Fehér lábát mosni.
Fehér lábát mosni,
Magát mutogatni.
– Nincsen ott, nincsen ott,
Ismeretlën anya.
Hol van a szép lányod
Gondolván Idolka?
– Elmënt a kiskerbe
Petrezselymet szedni.
Petrezselymet szedni,
A levesbe tenni.
– Nincsen ott, nincsen ott,
Ismeretlen anya.
Hol van a szép lányod
Gondolván Idolka?
– Elmënt az ebéddel,
Az aratók után.
Elmënt az ebéddel.
Az aratók után.
– Aratók, aratók,
Ti szegény aratók!
Nem-e láttátok a
Gondolván Idolkát?
– Nem láttuk, nem láttuk,
Csak hírét hallottuk.
Ott van a szobába,
Gyászos nyoszolyába.
– Jó napot, jó napot,
Te átkozott anya.
Hol van a szép lányod
Gondolván Idolka?
– Mit tëgyek, mit tëgyek,
Ha ki kell vallanom.
Ott van a szobába,
Gyászos nyoszolyába.
Bemegy a vőlegény,
A menyasszonyához,
Nagy kés a kezébe,
Szúrá a szívébe.
– Testëm a testëddel
Egy sírba nyugodjék,
Vérem a véreddel
Egy patakba follyék.
