A szégyenbe esett lány (Egy szegény asszonynak)
Egy szegény asszonynak,
Tizenkét lánya volt,
A tizenkettedik,
Göndörvár Idor volt.
– Idorkám, Idorkám,
Mi bajod tenéked?
Ződ selyëm szoknyádnak,
Eleje rövidebb.
– Szabó nem jól szabta,
Varó nem jól varta,
Verjë mëg az Isten,
Aki elrontotta.
– Szabó is jól szabta,
Varó is jól varta,
Királyfi Miklóska,
Nem jól irányozta.
– Szolgáim, szolgáim,
Fogjatok hat lovat,
Fogjatok hat lovat,
Azt is a legjobbat.
– Vigyétek lányomat,
Az akasztófára,
Az akasztófára,
A legmagasabbra.
– Én anyám, jó anyám,
Hagyjál még egy napot,
Egy napot, egy órát,
Vagy egy fél minutát.
– Szállj le fëcske madár,
Vidd el a levelëm,
Királyfi Miklóska
Asztalára tëgyed.
Ha ebídelni fog,
Tëdd az asztalára,
Ha feküdni látod,
Tëdd a párnájára.
– Jó estét, jó estét,
Ismeretlen anya,
Hol az én szeretőm,
Göndörvár Idorka?
– Elmënt a folyóra,
Fehér lábát mossa,
Fehér lábát mossa,
Magát mulatatja.
– Nincsen ott, nincsen ott,
Ismeretlen anya,
Hol az én szeretőm,
Göndörvár Idorka?
Elmënt a templomba,
Szentmisét hallgatni,
Szentmisét hallgatni,
S buzgón imádkozni.
– Nincsen ott, nincsen ott,
Ismeretlen anyám,
Hol az én szeretőm,
Göndörvár Idorkám?
– Elmënt a kis kertbe,
Virágot szëdëget,
Virágot szëdëget,
Koszorút kötöget.
– Nincsen ott, nincsen ott,
Ismeretlen anyám,
Hol az én szeretőm,
Göndörvár Idorkám?
– Mit tűröm – tagadom,
Ki kell már vallanom,
Ebédlő szobába,
Gyászkoporsójába.
Bemëgy a vőlegíny,
Ebédlő szobába,
Szíve fájdalmába,
Nagy kést szúr magába.
– Vérem a véreddel,
Egy patakba folyjon,
Testëm a testëddel,
Egy sírba nyugodjon.
Ëgyiket temették,
Zöld erdő szélére,
Másikat temették,
Kiskert közepébe.
Ëgyiken kinyílott
Gyönyörű gyöngyvirág,
Másikon kinyílott,
Gyönyörű tulipán.
Ëgyiket öntözte
A jó édesanya, D
e másikat öntözte,
Erdők pacsirtája.
