Lányom, ídës lányom,
Fodor Katalina,
Mi dolog lészen a
Kerëkallyú szoknya?

Elő rövidegyik,
Hátul hosszabbogyik,
Elő rövidegyik,
Hátul hosszabogyik.

– Anyám, ídësanyám,
Sár-Fodor Péterné,
A szabó szabta úgy
A varó varta úgy.

Ej të kutya szabó,
Mér szabtad të rosszú,
– Nem én szabtam rosszú,
Varó varta rosszú.

– Lányom, ídës lányom,
Sár-Fodor Katalin,
Másodszor kérdezëm
Kerëk allyu szoknyát.

Elő rövidegyik,
Hátú hosszabbogyik
Elő rövidegyik,
Hátú hosszabbogyik.

– Anyám, ídesanyám,
Sár-Fodor Péterné,
Sem tűröm-tagadom,
Mer ki këlly vallanom.

– Héthónapos terhëm
Gyöngyvári Jánostól,
Gyöngyvári Jánostól,
Szerelmës mátkámtól.

– Ej te kutya candra,
Mëgfogatlak tígëd,
Mëgfogatlak tígëd,
Bëzáratlak tígëd.

– Kilënc nap sëm ënnëd,
Sëm innod adatok,
A tizegyik napon Magam is ott lëszëk,
Magam is ott lëszëk, *)
A të halálodra.

– Istenkém, istenkém,
Küld el angyalodat,
Küld el angyalodat,
Madarka kípibe,
Hagy írjak levelët *)
Gyöngyvári Jánosnak.

Gyöngyvári Jánosnak,
Kedvës szeretőmnëk,
Kedvës szeretőmnëk,
Szerelmës mátkámnak.

– Ha ebídën írëd,
Tëdd a tányírjára,
Ha fekve találod,
Tëdd a vánkusára.

– Ebídnél érte őt,
Asztalára tëtte,
Olvasá ezt János
Nagy könnyes szëmëkkel.

– Szolgáim, szolgáim,
Hű kedves szolgáim,
Fogjátok be tüstént,
Zabos paripáim.

– Hat zabos paripám,
Ha kutya mëgëszi,
Életbe találjam,
Sár-Fodor Katalint.

Ídësanyámtú hallottam ezt az ínëkët és itt tovább nëm ínëkeltë. Elmesélte nekünk, hogy mikor odaírt a vőlegíny, Gyöngyvári János, mëglátta, hogy a lyány ël van má temëtve, „pisztojt vëtt és magát fejbelőttë”. És akkor ëgyikët temettík a tëmplom ëggyik oldalára, a másikot, a másik oldalára. Rózsafa nyőtt belőlük és ëgybefollytak. Az anyjuk odajárt öntöznyi és eccër hangot hallott, hogy:

– Anyám, ídësanyám,
Sár-Fodor Pétermé,
Éltembe nëm këllytëm,
Holtomba hagyj bíkëm.