Scherer Lajos

* Óverbász, 1874. szept. 16. – † Szeged, 1957. febr. 16. / lapszerkesztő, tankönyvíró

Középiskolai tanulmányait Verbászon és Po.-ban végezte, magyar– német szakos tanári képesítést Kolozsvárott szerzett. 1900 és 1945 között Losoncon tanított, s fő szervezője volt a csszl. magyar cserkészetnek. A Mi Lapunk c. cserkész- és diáklapja a sarlósok fontos fóruma volt. Baloldali írásai miatt a nemzeti-keresztény szellemű cserkésztisztek s az állami hatóságok élesen támadták S.-t. 1929-ben elveszítette tanári állását, s 1932-ben a lapját is be kellett szüntetnie. 1945-ben Mo.-ra telepítették; Nagymaroson, Bihartordán és Kiszomborban élt.

A Mi Lapunkba rengeteg cikket és (Andorka Lajos álnéven) nevelő célzatú verseket írt, a cserkészek számára gyakorlati jellegű füzeteket állított össze. Tankönyvíróként költészettant és német nyelvkönyveket írt. Losoncnak s az ottani nagy múltú gimnáziumnak a történetével is foglalkozott.

Művek: A próbaidős cserkész kiképzése, Berlin 1924; Cserkész könyve – II. osztályú próba, uo. 1925; A 350 éves losonci gimnázium vázlatos története, Losonc 1940; Losonc – az egykori magyar város története, uo. 1943, 2. kiad., Szeged 1996.

Irodalom: Balogh Edgár: Hét próba, Bp. 1965; Turczel Lajos: Két kor mezsgyéjén, 1967; Szalatnai Rezső: S. L. és A Mi Lapunk, ISZ 1969/3; Fogarassy László: Magyar cserkészmozgalom Csehszlovákiában 1919–1939, Dsz. 1992; Vágás István: A Mi Lapunk és S. L., Szeged 1994; Turczel Lajos: Két könyv a két háború közötti cserkészetünkről, ISZ 1995/4.

T. L.