Kövesdi János
* Nagykövesd, 1940. jún. 12. / író, műfordító, szerkesztő
Alapiskoláit szülővárosában, végezte a kassai Magyar Ipari Szakközépiskolában (1958) érettségizett. A Pedagógiai Felsőiskolán (1960), majd a Komenský Egyetem BTK-n magyar– orosz szakos tanári oklevelet szerzett (1964). Ezt követően a Madách Könyvkiadó munkatársa, majd az Új Szó rovatvezetője volt. A rendszerváltást követően Pannónia néven könyvkiadót alapított.
1963-tól publikál, az Új Ifjúság közölte első írásait. A Vetés csoport legidősebb tagjaként szerepel a Fekete szél c. reprezentatív antológiában. Az intellektuális próza különféle változatait művelte. Az antológiában szereplő terjedelmes elbeszélése (Rekviem) szépírói munkásságának a csúcsát jelenti. Későbbi írásai a stagnálás jeleit mutatják, a sokat ígérő kezdetet nem követte kibontakozás, érdeklődése a műfordítás, a kulturális közírás felé irányult.
Művek: András-napra megjövök, elb. 1976; Álom a ködbikáról, r. és elb., 1980; Vallomások és párhuzamok, interjúk, 1987; Országos gyász – Csehszlovákia 1968 augusztusában (szerk.), 1990.
Irodalom: Lacza Tihamér: Gondolatok K. J. könyvéről, Hét 1976/23; Bodnár Gyula–Tóth László: Nyomkereső, Dsz. 1994; Szeberényi Zoltán: Magyar irodalom Szlovákiában (1945–1999) II., 2001.
Sz. Z.
Hibát talált?
Üzenőfal