* Szomolnok, 1877. február 12/17. – † Sopron, 1958. szeptember 2. / kohómérnök, műegyetemi tanár
A rozsnyói gimnáziumban érettségizett 1897-ben. A selmecbányai Bányászati és Erdészeti Akadémián 1903-ban szerzett fémkohómérnöki oklevelet. Ezt követően Kapnikbányán, majd Horgospatakán működött. 1911-ben Sobó Jenő (Hodrusbánya) mellett tanársegéd az időközben már főiskolává minősített selmecbányai Akadémia középítéstani tanszékén. 1912–1914-ben mint ösztöndíjas Zürichben folytatott építészeti tanulmányokat. Az I. világháborúban frontszolgálatos volt és hadifogságba esett, csak 1918-ban térhetett haza. 1919-ben a Sopronba átköltözött főiskolán Sobó helyettese, 1920 végétől a középítéstani tanszék vezetője. 1927–1929 között a főiskola kohómérnöki osztályának dékánja volt. 1946-ban kényszer-nyugdíjazták. Az 1956/57-es tanévben ismét tanított: a bányamérnöki szakos hallgatóknak Építéstani enciklopédia c. tartott egy kurzust. Értékes pedagógiai munkássága mellett jelentékeny mértékben gyakorlati tervezéssel is foglalkozott; több tanulmány szerzője; mint a diákjóléti intézmények elnöke is fontos társadalmi munkát végzett.
