* Szklenófürdő, 1827. december 4. – † Pozsony, 1899. február 23. / irodalom- és művészettörténész, jogász
A gimnáziumot Körmöcbányán és Esztergomban végezte. Három évig kat. papnövendék volt Esztergomban, utána Temesvárott és Győrött jogot tanult. Részt vett az 1848/49-es szabadságharcban, a komáromi helyőrség egyik tisztje volt. Később a hatóságok többször is zaklatták, mivel a gyanú szerint ő közvetített az emigráció és a hazai ellenzéki körök között. 1865-től Esztergom város főbírája és törvényszéki elnöke volt. 1867-től Esztergomban, majd 1889-től Pozsonyban folytatott ügyvédi gyakorlatot. Több évig a pozsonyi Toldy-kör elnöke volt. Irodalom- és művészettörténeti tanulmányai a korabeli folyóiratokban és önállóan jelentek meg.
Főbb művei:
A telekkönyvi törvények magyarázata, 1862;
Petrarca mint hazafi, tudós és költő, 1875;
Hrotsuitha álláspontja a mysteriumok és fejlett dráma közt, 1876;
Az esztergomi prímási kép- és metszettár, 1879;
Petrarca és Kisfaludy Sándor, 1880; Itália költészete a középkorban, 1887.
