Rombauer Emil
* Szklenófürdő, 1854. június 4. – † Budapest, 1914. január 12. / természet- és vegytantanár, tankerületi főigazgató
A középiskolát Selmecbányán végezte. A stuttgarti műegyetemen, a tübingeni és budapesti tudományegyetemeken bölcseletet és természettudományokat hallgatott, kémiából és természettanból tett tanári vizsgát. 1880–1882-ben tanársegédként működött a budapesti műegyetem kísérleti természettani tanszékén, 1881–1885 között tanár volt a selmecbányai evangélikus főgimnáziumban. 1885-ben az újonnan alapítandó brassói állami főreáliskola megszervezésére, majd igazgatására kapott megbízást. 1905-ben a budapesti V. kerületi állami főreáliskola igazgatójává nevezték ki. Pályája során elnyerte a címzetes tankerületi főigazgató címet. Az országos közoktatásügyi tanács tagja és az országos középiskolai tanáregyesület alelnöke volt. Élére állt annak a mozgalomnak, amely kifogásolta a tanárok fizetésével kapcsolatos törvényjavaslat elfogadását, és végül elérte, hogy lényegesen módosítsák azt. Több cikke jelent meg a korabeli szaklapokban, a Természettudományi Közlönyben, a selmecbányai és a brassói gimnázium értesítőjében, illetve évkönyveiben stb.
Főbb művei:
Miként lett Luther Márton reformátorrá?, 1883;
A reáliskola hivatásáról, 1886;
A tankönyv-engedélyezés, 1895.
