* Pozsony, 1821. január 15. – † Kolozsvár, 1887. január 15. / geológus, muzeológus
Atyja, id. Herbich Ferenc katonaorvos és amatőr flórakutató volt. Állomáshelye gyakran változott, így fia már nem szülővárosában, hanem a bukovinai Czernowitzban, a ma Ukrajnához tartozó Csernyivciben végezte középiskolai tanulmányait. 1840–1841-ben apja kívánságára a bécsi Josefinumban orvosi tudományokat hallgatott, de érdeklődése a bányászat és a geológia felé terelte, ezért 1841–1844 között elvégezte a selmecbányai Bányászati és Erdészeti Akadémiát. 1845–1854 között Bukovinában bányatisztként szolgált. Szabad idejében Bukovina ásványait tanulmányozta. 1854-től Erdélyben működött, majd 1869-ben a kolozsvári Erdélyi Múzeum segédőre lett. Az 1850-es évek végén hosszabb tanulmányutat tett Németországban és Belgiumban, ahonnan gazdag kőzettani anyaggal tért haza. Gyarapította és rendezte a múzeum földtani és őslénytani anyagát. 1873-ban a bécsi világkiállításon nagy tetszést aratott az erdélyi eruptív kőzetekből összeállított, 1500 darabot számláló gyűjteményével. Módszeresen vizsgálta Erdély földtani viszonyait, fontos szerepet vállalt a geológiai térképezésében is. Az ő érdeme volt, hogy az 1883. február 3-i mócsi meteorithullás alkalmával becsapódott testek közül az egyik legnagyobb, kb. 70 kg tömegű darab a múzeum birtokába került. 1875-től a kolozsvári egyetem magántanára volt.
Főbb művei:
Beschreibung der bis jetzt bekannten Mineralspecies der Bukovina, 1859;
Északkeleti Erdély földtani viszonyai (németül is), 1871;
A Székelyföld földtani és őslénytani leírása (németül is), 1878;
Paleontológiai tanulmányok az erdélyi érchegység mészkőszirtjeiről (németül is), 1887.
