Zsigmondy Vilmos
* Pozsony, 1821. május 14. – † Budapest, 1888. december 21. / bányamérnök, az MTA tagja (1868)
Zsigmondy Adolf öccse, Zsigmondy Richárd nagybátyja volt. Főiskolai tanulmányait a selmecbányai Bányászati és Erdészeti Akadémián 1842-ben fejezte be. 1843-ban állami szolgálatba lépett. 1846-ban a Szabadalmazott Osztrák Államvasúttársaság bányamérnöke, és ott Szlávy Józseffel (Zsitvaújfalu) együtt a szabadságharc alatt a resicai vas- és acélművek üzemét teljesen átállították a honvédség felfegyverzéséhez szükséges fegyver- és lőszeranyag gyártására. Ezért Olmütz várában rabságot szenvedett, ahonnan 1850-ben szabadult. 1860-ban a fővárosba költözött, hogy magánmérnöki gyakorlatot folytasson. Nevét elsősorban sikeres artézi és hévíz kútfúrásaival tette ismertté. Ezeket „fúróvállalkozói” minőségben végezte. Az elsőt 1865 évben fúrta Harkányban, 1866–1867-ben a margitszigeti, majd a lipiki és alcsúti fúrásokat vezette. 1868-ban kezdte meg a városligeti kút fúrását, melynek további munkálatait 1876-ban unokaöccsének, Zsigmondy Bélának adta át. A közel 10 év alatt elkészült kút 970,58 m mélységű és 74 C°-os termálvizet szolgáltatott. Az 1879-ben befejezett petrozsényi fúrásokkal gazdag kőszéntelepeket tárt fel. Fúrásainak földtani és hidrológiai tanulságairól értékes tanulmányokban számolt be a Földtani Közlönyben, a Természettudományi Közlönyben és a Bányászati és Kohászati Lapokban. A magyarországi geotermikus (hőenergia nyerését célzó) kutatások úttörője volt. A közéletben is szerepet vállalt. 1875-től élete végéig a selmecbányai kerület képviselője volt szabadelvű párti programmal. 1883-ban főleg az ő fáradozásainak hatására szabályozták a bányanyugdíjakat. 1883-ban a Földtani Társulat alelnökévé választották. 1967-ben az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület tiszteletére Zsigmondy Vilmos emlékérmet alapított.
Főbb művei:
Bányatan, kiváló tekintettel a kőszénbányászatra, 1865;
Tapasztalataim az artézi szökőkutak fúrása körül (akadémiai székfoglaló), 1871;
A Margit-szigeti artézi szökőkút, 1873;
A városligeti artézi kút Budapesten, 1878.
