* Nyitraszerdahely, 1826. december 4. – † Budapest, 1904. augusztus 11. / katolikus püspök, kalocsai érsek, egyházi író, mecénás

Gimnáziumi tanulmányait Nyitrán, Tatán és Esztergomban végezte 1842-ben. Ezután két évet töltött a pozsonyi Emericanumban, majd Nagyszombatban bölcsészetet tanult. 1847-től a bécsi Pazmaneum növendéke volt. 1850-ben pappá szentelték és 1854-ig a nagyszombati főgimnáziumban matematikát oktatott. 1854–1856-ban az osztrák tartományokban és Felső-Itáliában szolgált. 1856-tól az esztergomi érseki szentszéki jegyző, majd érsekhelynöki titkár volt, 1864-ben kinevezték a prímási iroda igazgatójává. 1870-ben esztergomi kanonok, 1874-ben szepesi püspök lett. Ebben a minőségében bevezette a magyar nyelvű prédikációkat a Szepesség kat. templomaiban. Négy leányiskolát is alapított (Lőcse, Rózsahegy, Turdossin, Szepesolaszi) több kat. iskolában bevezette a magyar nyelvű oktatást. Szepesváralján nyomdát alapított, jelentős összegekkel támogatta a tanítókat és a tanulókat is. 1890-ben elindította a Szepesi közlöny c. hetilapot. Több szepességi templomot restauráltatott, anyagilag támogatta a Monumenta Vaticana kiadását. 1891-ben Haynald Lajos utódjaként őt nevezték ki a
Kalocsai Érsekség élére. 1896-ban szervezőként vett részt a millenniumi ünnepségek előkészítésében.
Érsekként is sokat foglalkozott a történelemtudománnyal, genealógiával és a címertannal. Egyházmegyéjében számos új templom építését kezdeményezte és támogatta. Papnövendékként tanulmányt írt a dohányzás tilalmáról és ártalmairól, kiadott egy magyar nyelvű matematikakönyvet is (Viszonyszámi táblák, 1853), valamint Aquinói Szent Tamásról egy latin nyelvű értekezést Oratio panegyrica in honorem angelici doctoris S. Thomae Aquinatis (1874) címmel.