* Modor, 1883. március 3. – † Nyíregyháza, 1976. január 29. / agrármérnök, tanár

Szülővárosában kezdte iskolai tanulmányait és 1898–1902 között a modori Állami Tanítóképző Intézetben tanítói, 1905-ben pedig a keszthelyi Felsőbb Gazdasági Tanintézetben gazdász oklevelet szerzett. 1906. március 1-jétől Kecskeméten gyakornokként tanított a földműves iskolában és 1907-ben szaktanári képesítést szerzett. 1909–1910-ben Jászberényben tanított és itt ismerte meg későbbi feleségét és munkatársát, Farkas Etelkát. 1910–1913-ban Kecskeméten a Szaktanítóképző Intézetben, 1913–1919 között az árvaváraljai szlovák tanítási nyelvű (!) gazdaképző iskolában tanított. 1919-ben családjával Kiskunfélegyházára költözött, ahol az Állami Tanítóképző Intézet gazdasági szaktanáraként dolgozott 1921-ig, majd a Kiskunfélegyházi járásban gazdasági szakfelügyelő lett. 1924-ben tekintettel az I. világháborűban szerzett sebeire nyugdíjazták, de 1928-ban ismét munkába állt és 1929-től 1957-ig a nyíregyházai Homokjavító Kísérleti Gazdaságot vezette. A magyarországi homokterületek javításának és hasznosításának tudományos megalapozója volt. Homoktalaj-kísérleteire külföldön is felfigyeltek. Kidolgozta a homokterületek talajművelési, vetésforgó és szervesanyag-utánpótlási alapelveit. Tudományos munkásságának elismeréseként az MTA 1958-ban levelező tagjává választotta. Jelmondatát: „A homok terem!” sikeresen
valóra váltotta.

Főbb művei:
Sertéstenyésztés és -hizlalás, 1913;
Az alföldi futóhomoktalajok okszerű mezőgazdasága,1927;
Okszerű növénytermelés, 1928;
Állattenyésztési tudnivalók, 1934;
Homoki gazda, 1936;
Homoki vetésforgók 10 éves üzemeltetési eredménye, 1941;
Gazdasági üzemtan és számvitel, 1941;
Laza homoktalajok okszerű művelése, 1951;
Homoki vetésforgókkal végzett kísérletek okszerű eredményei, 1951 (csehül: 1955);
Okszerű növénytermesztés, 1958;
Vetésforgókísérletek homoktalajon, 1968.