* Újterebes, 1845. április 2. – † Lőcse, 1934. október 17. / földrajzi író, középiskolai tanár, Tátra-kutató, hegymászó
A lőcsei magyar gimnáziumban érettségizett 1864-ben. 1864–1869-ben a bécsi egyetemen nyelvészeti tanulmányokat folytatott, Pesten 1870-ben földrajztanári oklevelet szerzett. Kezdetben a fővárosban tanított, majd visszatért Lőcsére, ahol 1873-tól megszakításokkal 1918-ig a helyi gimnázium tanáraként működött. Pedagógusi munkája mellett propagálta és szervezte a magas-tátrai turizmust. Ő maga is megvalósított több elsőmászást és még idős korában is aktív hegymászónak számított. Írt néhány turistakalauzt és turistatérképet szerkesztett. 1873-ban közreműködött az MKE megalapításában. Tudományos alapossággal foglalkozott földtannal, glaciológiával, térképészettel, meteorológiával és botanikával. Sok külföldi tudóst kalauzolt a Magas-Tátrában. Elkészítette a Magas-Tátra természeti szépségeinek teljes feltárásához, valamint ezek megközelítéséhez szükséges utak (48 darab, 222 km hosszban) és menedékházak tervét. Részt vett a turista utak kijelölésében is. Útikalauzokat írt, ismeretterjesztő cikkei jelentek meg a korabeli lapokban: A Tátrával kapcsolatban több mint 100 írást publikált. 1922-től a Tátrai Meteorológiai Állomás vezetője volt Tátraszéplakon. Az ő nevét viseli a Magas-Tátrában a
Dénes csúcs (2438m).
Főbb művei:
Gründung, Entwicklung und Tätigkeit des Ungarischen Karpathenvereins, 1883;
Tájékoztató a magyarországi Kárpát vidéken utazók számára, 1888;
Magas-Tátra részletes kalauza (társszerző), 1914;
Das Pieninengebirge und die Zone der Karpathenklippen, 1932.
