Fabriczy Kornél
* Lőcse, 1839. szeptember 3. – † Göttingen, 1910. október 5. / vasúti mérnök, művészettörténész, az MTA tagja (1903)
Fabriczy Sámuel ügyvéd (Poprád) fia. A gimnáziumot 1850–1857-ben Lőcsén végezte. 1857–1858-ban a bécsi, majd 1861–1863-ban a karlsruhei és a zürichi politechnikum hallgatója volt és vasúti mérnöki oklevelet szerzett. 1863–1868 között a württembergi, 1868-tól a magyar vasút szolgálatában állt. 1871–1873 között a gömöri vasutak kiépítésénél felügyelőként tevékenykedett. 1876-ban „pályát módosított” és teljesen a művészettörténeti tanulmányoknak szentelte magát. 1876–1878-ban Itáliában, főleg Rómában és Nápolyban, 1878–1880-ban Párizsban és Londonban tartózkodott. 1880 végén Stuttgartban telepedett le és megnősült (felesége: Ziegler Zsófia). Később családjával Tübingenbe költözött. Elsősorban a XV. sz.-i itáliai építészet és szobrászat kutatójaként vált ismertté, emellett figyelemmel kísérte a magyarországi művészeti és kulturális életet is. Az MTA-ra kétszázötvenezer koronát hagyományozott.
Főbb művei:
Zur Kunstgeschichte der Hohenstaufenzeit, 1879;
Il Libro di Antonio Billi e le sue copie nella biblioteca nazionale di Firenze, 1891;
Filippo Brunelleschi Sein Leben und seine Werke, 1892;
Il codice dell’ anonimo Gaddiano, 1892;
Die Handzeichnungen Giulianos da Sangallo, 1902;
Medaillen der italienischen Renaissance, 1915.
Hibát talált?
Üzenőfal