Mauksch Tamás

* Késmárk, 1749. december 20. –  † Késmárk, 1832. február 10. / evangélikua lelkész, természet- és Tátra-kutató, tanár, kereskedő

Szülővárosának líceumában érettségizett, majd a lipcsei egyetemen teológiát és természettant hallgatott. 1776–1784 között a késmárki líceumban tanított. 1784–1802 között előbb Bártfán, majd 1786-tól Nagyszalókon volt evangélikus lelkipásztor. Ez utóbbi helyen kezdett el borral kereskedni, 1802-ben pedig végleg felhagyott a tanítással és visszaköltözött Késmárkra, ahol már csak borkereskedelemmel foglalkozott. Munkája mellett szülőföldje történelmét, természeti viszonyait, ásványait és kőzeteit kutatta, valamint a Tátrát tanulmányozta. Gyakran túrázott a Tátrában, megkísérelte megmászni a Lomnici-csúcsot is. Több ízben ismert külföldi utazókat, természettudósokat és katonatiszteket is elkísért ezekre a kirándulásokra (pl.: Robert Townson, Göran Wahlenberg, Kitaibel Pál, Asbóth János, Berzeviczy Gergely, Csáky István). Csákynak Tátrafüreden vadászháza volt, ahol a vendégeket elszállásolhatták. Mauksch Tamás a Szepesség és a Tátra növényvilágának alapos és elismert szakértőjévé vált, szorosan együttműködött Kitaibellel is, amikor Descriptiones et icones plantarum rariorum Hungariae című művén dolgozott, így nem véletlen, hogy a felsorolt munkatársak között Mauksch nevét is megtaláljuk. Maga Mauksch Tamás is több latin és német nyelvű művet írt, ezek azonban kéziratban maradtak (a legjelentősebb ezek közül a Wegweiser durch die Zipser karpathischen Alpen, amelyet Rumy Károly György 1826-ban már nyomtatásra is előkészített, végül azonban mégsem jelent meg és a kézirat az MTA kézirattárába került; ebben 1508 növényfajt is felsorolt). 1794–1832 között naplót is vezetett, benne botanikai és meteorológiai megfigyelésekkel, de ez sem látott nyomdafestéket, csupán életrajzírója, Weber Sámuel, illetve a késmárki líceumról monográfiát (Geschichte des evang. Distriktual-Lyzeums A. B. Kesmark, 1933) író Lipták János (1889–1958) merített belőle, aki 1911–1944 között a késmárki líceum tanára, 1941–1944-ben pedig az itteni székhelyű Institut für Heimatforschung igazgatója volt. Mauksch emlékét két földrajzi megnevezés is őrzi: a Nagyszalókicsúcs oldalán található Mauksch-gödör és a Késmárki-völgyben levő Mauksch-tó. 1901. szeptember 8-án a kakaslomnici templomban emléktáblát helyeztek el a tiszteletére.