* Csallóközaranyos, 1765. február 22. – † Debrecen, 1832. január 1. / orvos, természettudós, nyelvész
Középiskolai tanulmányait Pozsonyban, Nagykőrösön és Debrecenben végezte. Miután orvosi pályára készült, a bécsi egyetemen tanult és az ottani közkórházakban gyakornokoskodott. Doktori címe megszerzését követően 1794-ben Győrött telepedett le, de 1796-ban Nagykőrösre hívták, ahol 1799-ig szolgált. Ekkor Debrecenbe költözött és haláláig a város főorvosa volt. Csokonai Vitéz Mihályt is kezelte. Gyógyító munkája mellett verselt, nyelvészkedett és a természettudományokat is művelte. Állattannal is foglalkozott. Jó barátság fűzte Kazinczy Ferenchez, akivel levelezett. Idős kora ellenére bekapcsolódott az 1831-es kolera elleni küzdelembe is.
Főbb műve:
Legnevezetesebb természeti dolgok esmérete (Az állatok országa), 1803.
