Zsélyi Aladár
* Bussa vagy Csalár, 1883. december 12. – † Budapest, 1914. július. / gépészmérnök, repülőgép-tervező
A lexikonokban és csalári síremlékén is Bussa van feltüntetve születési helyeként, de már egészen kis korától Csaláron élt édesanyjával, édesapját (akit Koch Lászlónak hívtak) igen korán elvesztette. Középiskolai tanulmányait Losoncon végezte, 1901-től a budapesti József Műegyetem gépészmérnöki karán tanult. Már diákkorában élénken érdeklődött a repülés műszaki kérdései iránt. Blériot 1909-es budapesti bemutatója nagy hatással volt rá és ekkor belefogott egy repülőgép tervezésébe. Sok újszerű konstrukciós megoldást alkalmazott, például az általa kifejlesztett kormányszerkezet lehetővé tette a gép minden irányban való mozgatását. Rugózó futóművet és biztonsági csúszótalpat is alkalmazott. Magyarországon elsőként kezdett gázturbinákkal is foglalkozni és ezekhez a repülésben is nagy reményeket fűzött. A magyar repülési szakirodalomnak is úttörője volt. 1912-ben A nagy aeroplánok című dolgozatában felvetette egy 34 személyes utasszállító repülőgép ötletét is. Nemcsak tervezett és épített repülőgépeket, hanem ezeket rendszerint maga próbálta ki. Az első magyarországi tervezésű repülőgép, a Zsélyi I. 1910. március 15-én emelkedett a magasba. Zsélyi elnevezéssel három gépet is épített. Többször is balesetet szenvedett, de ezeket kisebb-nagyobb sérülésekkel megúszta. Az 1914. április 15-i balesete azonban tragikus következményekkel járt: a gép motorhiba miatt a földre zuhant, Zsélyi karján nyílt törést szenvedett, amely elfertőződött és tetanuszban alig 31 évesen meghalt. Földi maradványait Csaláron temették el. Emlékét Bussán a Zsélyi Aladár Társaság is őrzi.
Főbb művei:
A repülőgép-technika alapelvei, 1909 (németül: Prinzipen der Flugtechnik, 1910);
Mechanika, 1911;
A nagy aeroplánok kérdése (Melczer Tiborral), 1912;
A gázturbina, kísérletek az új hőerőgép megalkotására, 1913.
