Megjegyzés:
A gyűjtés helye: A település meghatározása nélkül.
Eredeti cím: Az öreg koldus és a jószívű fiú
Eredeti forrás: EA 2958, I, 98.
További közlés: Ipolyi Arnold népmesegyűjteménye. (Szerk. KÁLMÁNY Lajos). Magyar Népköltési Gyűjtemény. XIII. Budapest, 1914. 410-412.
Típusszáma: AaTh 665

Legjobban s legélénkebben találnám még ezen emberalkotásróli tudatot, mikép a test egyenesen a földből alakíttatik az isten által, s beléje lehellete fuvatik, kifejezve nálunk egy sajátságos mondánkban (gy. 141 Varsányitól), – csakhogy nem tudhatjuk, valjon mily eredetű vagy már valószinűleg bibliai tudattal foglalt az a nép mesében helyt – e szerint körülményesen beszéli a mese, mikép az ősz szakálú kóldus, ki maga az atyaisten, a mondahőst azért, hogy rajta mint kólduson könyörült volt, midőn ellene által megöltik újra feléleszti: »megparancsolá um. szolgájának, hogy szedje öszsze a meggyilkolt csontjait s elrohadt testét agyaggal pótolja ki, leheljen beléje párát.« Mind ez, mint látni, a testi teremtés mellett nyilván a léleknek is a testbe fuvallását már feltételezi.