Megjegyzés:
„Mig a történet Csallóköz egyik legrégibb telephelyének ismeri, hol az érseki hübérnökök saját szerkezetű nemesi székökben századokon át külön joghatóságot gyakoroltak, s honnét mindenkor kész vitézek sereglettek a hadba menő érsekek zászlói alá; addig a népmonda is különös élczczel ragadta fel a helyet, lakóira adomáival minden telhető együgyüséget és bárgyuságot rátukmálva.”
„Hasonlóan hangzik tovább: mikép szeleltette a vajkai aszszony dohos lisztjét; mint nézték a vajkaiak éjjel lámpással a napórát stb. Bél még különösen leirja a mult században itteni nagyszerü boszorkány-üzéseket és a boszorkánysággal vádoltak vizbemeritését.” (Ipolyi Arnold, 1858. 102.)