Vót a faluba egy Kovácsné nevü asszony. Ez az asszony olyan nagy boszorkány vót, hogy ha akart lóvá vagy macskává változott át. Egyszer este, mikor a boszorkányok mentek mulatni meg táncolni, el akart menni velük ő is. Átváltozott fekete macskává és így ment végig a kertek alatt. Mikor meglátta az ura, aki kovács vót no meg babonás is, megfogta és hazavitte. Nem tudta, hogy az a felesége.
Otthon a macska láboira tett nyígy fé dióhéjat, amit szurokká ragasztott oda. Aztán a macskát elengedte.
Mikor reggel fölkelt, lásso, hogy a felesége még fekszik.
Aszongya neki:
No mija asszony tán beteg vagy? Mé nem kelsz fő?
Felesége nem felel.
Szól hozzá még egyszer, de a most se felelt.
Megijedt, hogy valami nagy baja van.
Ekkor a ura fölhajtsa a dunnát és lásso, hogy a felesége két kezin és két lábán ott van a szurkos dió.
