Volt egyszer egy pásztorfiú

Volt egyszer egy pásztorfiú,
minek mondjam kétszer,
Szúnyogháti, Prücsökvári, Dongóvári Péter.

Legeltette a libáit erdőbe, erdőbe,
egyszer egy nagy cserebogát búg a levegőbe.

Leütötte kalapjával be is borította,
görbeszarvú kis ekébe mindjárt be is fogta.

Szántogatott a sánc partján,
meg is fordult kétszer.
Szúnyogháti, Prücsökvári, Dongóvári Péter.

Bevetette kendermaggal, meg is nőtt a kender,
font belőle egy nagy ostort, nézze meg az emner.

Rácsendített öröménen mindjárt hetvenhétszer,
Szúnyogháti, Prücsökvári, Dongóvári Péter.