A menyasszony búcsúztatója:

Vajda! Hegedűdnek álljon meg zengése,
Sarkantyúnak álljon meg pengése,
mert búcsúzásomnak most lészen kezdése,
Legyünk csendességben míg lészen végzése!

Engedj meg jó Atyám, ha megbántottalak,
És ha talán mégis háborítottalak.
Köszönöm atyai nagy szereteted,
soha meg nem szűnő gondviselésedet.

Könnyeim mint az ár, úgy folynak szememből
Szívem majd meg hasad sok keserűségtől,
Midőn hozzád mondom az én búcsúzásom,
Kedves édesanyám, tőled elválásom,

Immár elérkezett az én távozásom,
Köszönöm szívembőla ti fáradságtok.
Kedves drága anyám ne epeszd magadat
Bocsásd útjára a kedves magzatodat.

Kedves jó testvéreim, hozzátok fordulok,
Istentől nektek is minden jót kívánok
Ne felejtsétek el hű testvéreteket
Ki eztán is híven szeret benneteket.

Én kedves társnőim hozzátok is szólok,
Hogy most közületek más útra indulok.
Köszönöm szívemből hű barátságotokat
Nektek is adja meg az Úr társatokat.

Minden rendű-rangúm jószívű szomszédim
Kik megtiszteltetek kedves rokonaim,
Áldjon meg az Isten kívánom szívemből,
S vegyetek majdan részte égi dicsőségből.

Elindultak az esküvőre a következő nótával:

Ez a kislány akkor szép,
mikor koszorú van a fején…

A templomból az esküvő után hazafelé a következő nótát éneklik:

Ledűlött a széna boglya teteje.