Ül Mariska egykövön, egykövön

Ül Mariska egykövön, egykövön,
fésülgeti nagy haját, nagy haját,
Mikorra már készen van elkezd sírdogálni.
Bemegy hozzá János bácsi,
Kérdi tőle mi baja, mi bajqa,
Előveszi aranykését szívébe szúrja.