Amikor a lakodalomba hívogatták a vendégeket a vőfény ezt mondta:

Szerencsés jónapot,
Őszintén óhajtom.
Zeller József vőfélyei vagyunk.
Ki eljegyzé magának Kocsis Ilonát.
Adjon az Isten sok boldogságot az új házaspárnak.

Kedden tieznegy órakor lesz az új pár fényes esküvője,
Legyen a ház végre ennek szemlélője.
A dicső szent esküvő a szent Móricz templomában megyen végbe, de még mindezzel nem lészen vége.
Kocsis Gézáné hajlékában nagy vendégség lészen, és pedig a javából. Egy pár tál ételtől görnyed az asztal, egy-két kancsó bor majd megvigasztal. Azért hát szeretettel meghívjuk a ház népét, hogy ott legyen mint vendég, mert a vendégkoszorú másképpen nem lészen teljes. Ez a mondásom, Dicsértessék a Jézus Krisztus!

Kedves vendégkoszorú!

Induljunk el csendben békességben,
Keressük fel vőlegényünk párját az ő kedves menyasszonyát. Ez a mondásom, Dicsértessék a Jézus Krisztus!

(Ezt reggel mondták, amikor az esküvőre készültek.)