A szegény favágót hányja, veti a sors (favágó vers)

Favágó vers

A szegény favágót hányja,
veti a sors.
Ha megyen fát vágni
fütyög róla a rongy.
Rongyos a bakancsa,
fütyög a kapcája,
dideregve megyen majd el
fagy a lába. Kimegy az erdőre
egész a tetőre, ott leül
egy nagy havas kőre.
Hozzáfog gyűjteni,
aztán fűrészelni,
fűrészelés után leközelíteni.
Így bánnak ki velünk,de
azzal nem törődnek, délre mit együnk.
Reggelre van krumpli, délre egy kis
babot, kenyér helyett pedig lessük a napot.
Mert egészséges a kenyér,
vékony a szalonna,
így hát gyakran korog
a favágó gyomra.