A Csemadok 1980 óta Somodiban rendezte meg a nyári művelődési tábort. 1998-tól már nyári egyetem jelleget kapott rendezvényünk. Tizenegyedik éve új helyszínen, Jászón (Szepsitől 9 km) valósul meg a: XI. Jászói Nyári Egyetem (mely egyben a XXV. Országos Művelődési Tábor). A tábor témája: Szülőföldem szép határa
Az érkező az elő pillanatban azt hihette, hogy eltűnt az apátság temploma, és valami másféle ikertornyokat
építenek újjá, de aztán kiderült, hogy minden a helyén van, és végre elkezdődött a teljes felújítás…
A kempingben viszont csupa régi ismerős arc, csak a vendéglő pincérei cserélődtek, s az idén ez valahogy nem vált be…
Az időjósok nem sok jóval kecsegtetnek: csak esőt, záporokat, zivatarokat, viharos széllökéseket tudnak ígérni. Az égiek kegyesebbek. A nyitóműsor alatt Jászón nem esett. „szülőföldem szép határa…” – Kisfaludy versét régen minden kisiskolás fújta, és 180 év múltán is időszerű.
Legalábbis a jászói táborok és a Csemadok értékrendjében. Egyes napilapoknál legfeljebb csak álca, s Drábik János előadásából azt is megtudjuk, hogy milyen érdekek fűződnek ahhoz, hogy feladjuk ragaszkodásunkat a szülőföldhöz, elfeledjük hagyományainkat és eladjuk a lábunk alól is a szülőföldet. Folyik a felvásárlás…
A sárospataki 8KOR Színház Wass Albert írásaival, verseivel felel: Magyarnak lenni hivatásunk. Kátai Zoltán, a lantos históriás ismét évszázadokkal vitt vissza a zenében. Bár a fiatalság már nem erre a zenére pörög. Nem az ő hibájuk, hogy elsivatagosodik az érzelemviláguk, mint a Szahara… hajdan ott is ligetek zöldje, vizek hűsítő csobogása uralta a tájat. Aztán elég felégetni egy mezőt, kivágni egy erdőt, feldarabolni egy területet, ahová a pusztaság, az igénytelenség, a sivárság és a pusztulás teszi be a lábát. Jászó ezzel szemben akar lenni virágzó oázis, ahol az otthon meghittsége, az anyanyelv otthonossága, a dolgok természetes rendje az úr.
Ezért beszélt Pomogáts Béla a felvidéki irodalmi hagyományokról, Bartal
Károly Tamás apát a kilencven éve Jászón pappá szentelt Mécs László költőről.
Hallhattunk a népdalok és népmesék jellemformáló élményéről Pánczél Anikó és
Hadas Katalin jóvoltából, a Bódva völgyének népéletéről Bodnár Mónika
tolmácsolásában és a hazavezető csillagokról és a csillagos ég varázsáról
Zombori Ottó által. Volt persze gyalogtúra a Szent László-forráshoz egy debrődi
megállóval a temetőben, ahol Vidasits Ede 1848-as tábori főpap, Görcsös Mihály
néprajzkutató és Papp Anna polgármester is nyugoszik. A forrásnál már a
felszentelt fatemplom varázslatos kisugárzása késztet elmélkedésre nemzeti
történelmünk figyelmeztető és útmutató eseményei kapcsán. És történelem már
Bartók Csaba filmje az utolsó cigányprímásról, és történelmi távlatokról szól
T. Nagy Imre portréfilmje a hetvenedik évét is betöltött Gál Sándorról. Egy-egy
ilyen hitvallás gyakran igazabb hírekkel szolgálhat, mint a politikai
megrendelésekre íródott tankönyvek. Ezért indultak falukat járni 1928-ban a
felvidéki magyar egyetemisták Gombaszögre, ezért volt felszabadulás 1938-ban a
Felvidék visszatérése, ezért alakultak az ifjúsági klubok ötven éve, és ezért kellenek
a nyári táborok, szabadegyetemek, honismereti túrák is…. Pótolni azt, ami a
hivatalos tananyagból kimaradt, és ami az otthonokból is egyre jobban kezd
hiányozni…
Persze kis lurkók, a fiatalabb
résztvevők még a hatvannyolcas események kapcsán sem értették, hogy mi csillant
meg az előttük járó nemzedék szemében a negyven évvel ezelőtti emlékek és
élmények kapcsán…
De majd egyszer ők is boldogan
idézik fel a kézműves sátrat, a gyöngyfűzést vagy agyagozást, a tábortüzeket, a kolbászsütést vagy a
templomi koncertet. Mert ezekre minden résztvevőnek lehetősége nyílott, s aki
élt vele, az gyarapodott…
És persze volt ZSEB koncert
(megzenésített versekkel) és nosztalgiabuli szintén velük.
És ünnepi szentmise az apátsági templomban nemzetünkért a Csermely és Vox
Columbellae közreműködésével.
És Jászó Napja a Nagyforrásnál
többek között a csíkszentimrei táncosokkal , a péderi énekesekkel és
áramszünettel…
Az utolsó nap hajnalára a fafaragó
műhelyben elkészült a Csemadok lócája is. Lehet rajta pihenni, és elmélkedni a
hogyan továbbról….
építenek újjá, de aztán kiderült, hogy minden a helyén van, és végre elkezdődött a teljes felújítás…
A kempingben viszont csupa régi ismerős arc, csak a vendéglő pincérei cserélődtek, s az idén ez valahogy nem vált be…
Az időjósok nem sok jóval kecsegtetnek: csak esőt, záporokat, zivatarokat, viharos széllökéseket tudnak ígérni. Az égiek kegyesebbek. A nyitóműsor alatt Jászón nem esett. „szülőföldem szép határa…” – Kisfaludy versét régen minden kisiskolás fújta, és 180 év múltán is időszerű.
Legalábbis a jászói táborok és a Csemadok értékrendjében. Egyes napilapoknál legfeljebb csak álca, s Drábik János előadásából azt is megtudjuk, hogy milyen érdekek fűződnek ahhoz, hogy feladjuk ragaszkodásunkat a szülőföldhöz, elfeledjük hagyományainkat és eladjuk a lábunk alól is a szülőföldet. Folyik a felvásárlás…
A sárospataki 8KOR Színház Wass Albert írásaival, verseivel felel: Magyarnak lenni hivatásunk. Kátai Zoltán, a lantos históriás ismét évszázadokkal vitt vissza a zenében. Bár a fiatalság már nem erre a zenére pörög. Nem az ő hibájuk, hogy elsivatagosodik az érzelemviláguk, mint a Szahara… hajdan ott is ligetek zöldje, vizek hűsítő csobogása uralta a tájat. Aztán elég felégetni egy mezőt, kivágni egy erdőt, feldarabolni egy területet, ahová a pusztaság, az igénytelenség, a sivárság és a pusztulás teszi be a lábát. Jászó ezzel szemben akar lenni virágzó oázis, ahol az otthon meghittsége, az anyanyelv otthonossága, a dolgok természetes rendje az úr.
Ezért beszélt Pomogáts Béla a felvidéki irodalmi hagyományokról, Bartal
Károly Tamás apát a kilencven éve Jászón pappá szentelt Mécs László költőről.
Hallhattunk a népdalok és népmesék jellemformáló élményéről Pánczél Anikó és
Hadas Katalin jóvoltából, a Bódva völgyének népéletéről Bodnár Mónika
tolmácsolásában és a hazavezető csillagokról és a csillagos ég varázsáról
Zombori Ottó által. Volt persze gyalogtúra a Szent László-forráshoz egy debrődi
megállóval a temetőben, ahol Vidasits Ede 1848-as tábori főpap, Görcsös Mihály
néprajzkutató és Papp Anna polgármester is nyugoszik. A forrásnál már a
felszentelt fatemplom varázslatos kisugárzása késztet elmélkedésre nemzeti
történelmünk figyelmeztető és útmutató eseményei kapcsán. És történelem már
Bartók Csaba filmje az utolsó cigányprímásról, és történelmi távlatokról szól
T. Nagy Imre portréfilmje a hetvenedik évét is betöltött Gál Sándorról. Egy-egy
ilyen hitvallás gyakran igazabb hírekkel szolgálhat, mint a politikai
megrendelésekre íródott tankönyvek. Ezért indultak falukat járni 1928-ban a
felvidéki magyar egyetemisták Gombaszögre, ezért volt felszabadulás 1938-ban a
Felvidék visszatérése, ezért alakultak az ifjúsági klubok ötven éve, és ezért kellenek
a nyári táborok, szabadegyetemek, honismereti túrák is…. Pótolni azt, ami a
hivatalos tananyagból kimaradt, és ami az otthonokból is egyre jobban kezd
hiányozni…
Persze kis lurkók, a fiatalabb
résztvevők még a hatvannyolcas események kapcsán sem értették, hogy mi csillant
meg az előttük járó nemzedék szemében a negyven évvel ezelőtti emlékek és
élmények kapcsán…
De majd egyszer ők is boldogan
idézik fel a kézműves sátrat, a gyöngyfűzést vagy agyagozást, a tábortüzeket, a kolbászsütést vagy a
templomi koncertet. Mert ezekre minden résztvevőnek lehetősége nyílott, s aki
élt vele, az gyarapodott…
És persze volt ZSEB koncert
(megzenésített versekkel) és nosztalgiabuli szintén velük.
És ünnepi szentmise az apátsági templomban nemzetünkért a Csermely és Vox
Columbellae közreműködésével.
És Jászó Napja a Nagyforrásnál
többek között a csíkszentimrei táncosokkal , a péderi énekesekkel és
áramszünettel…
Az utolsó nap hajnalára a fafaragó
műhelyben elkészült a Csemadok lócája is. Lehet rajta pihenni, és elmélkedni a
hogyan továbbról….
