Vétessék ki szóló szívem (Megbetegült Szabó Kata)
Megbetegült
Szabó Kata a diósba,
A diósba,
A diósba, mogyorósba.
Kérdi tőle
Ídësanyja, hogy mije fáj,
– Sëm szívem fáj,
Sëm szívem fáj, sëm fejëm fáj.
Sëm szívem fáj,
Sëm szívem fáj, sëm fejëm fáj,
Csak vagyok én,
Csak vagyok én szerelëmbe.
Ídësanyám,
Vítësse ki szólló szívem,
Szólló szívem,
Szólló szívem, víg örömem.
Vítesse ki,
Títësse bë új ládába,
Úgy vigye el,
Úgy vigye el az új bótba.
Hogyha kérdik,
Hogyha kérdik, mit áró kend:
– Szabó Kata
Szólló szivit, víg örömit.
| Kategória | ének |
|---|---|
| Műfaj | Felnőttek népdalai / ballada |
| Gyűjtő | Ág Tibor |
| Megye | Nyitra |
| Település | Ghymes, Gimes [Jelenec] |
| Hozzászólás | VÉTESSÉK KI SZÓLÓ SZÍVEM Néhány hónappal azután, hogy Zsérén rábukkantam a Csudahalott balladájára Gímesen folytattam a kutatást. A Csudahalott sorai: a „Sem szívem fáj, sem fejem fáj, / Meghalok szép Ilonájér” juttatták eszébe özv. Balla Józsefné Molnár Máriának, az akkor 70 éves énekesnek a Szabó Kata balladáját. Első hallásra megkapott a sorok szokatlan tagolódása és a nem mindennapi dallam szépsége. „Egyetlen változatban feljegyzett balladatöredék”, írja a Szabó Katáról Vargyas Lajos. /1/ Vargyas Lajos azért érzi ezt a balladát töredéknek, mert a szív kivételének motívuma más balladákban csak mint záróformula szerepel. Balladánkban a szerelembe esés és a szív kivétele maga a cselekmény. Több balladánkban, – írja Vargyas Lajos – mint a Három árva, Betlen Anna, a Nagy hegyi tolvaj, szerepel a következő panasz: „S vegyétek ki a szívemet, / S mossátok meg ürmös borba, / Takarjátok gyenge gyolcsba, / Zárjátok bé egy ládába, /Vigyétek bé Barassóba, / Minden vegyen példát róla, /” stb. /2/ Néha „szívem-májam” szerepel, gyenge gyolcs helyett lenruha vagy papiros, ürmös bor helyett langya bor, s egyik másik elem ki is maradhat. A „Nagy hegyi tolvaj” -ban az asszony hangosan panaszkodik, amiért szülei a nagy hegyi tolvajhoz adták feleségül, aki most is rabolni, fosztogatni ment. Ura az ajtónál kihallgatja az asszony panaszát. Megharagszik rá és fejét véteti. Itt nem a szívét, hanem a fejét küldi el a szüleinek. Mielőtt kivégeznék, az asszony kéri a szolgáját: Mikor fejem veszik, mosd meg ürmös borba, / Édes ürmös borba, takard gyenge gyolcsba. / Tedd fel a hintómba, vidd bé Moldovába, / Apámnak, s anyámnak tedd az asztalára. / Hogy egész Moldova vegyen példát róla, / Senki lányát tolvajnak ne adja. / /3/ A Betlen Annában, Betlen János tetten éri húgát, hogy az kocsisával szeretkezik. Betlen János haragjában megöli a húgát. A ballada végén következnek azok a sorok, melyek már kissé homályosan, de minden kétségen kívül rokonságot mutatnak Szabó Kata balladánkkal: „Ángyom, ángyom, kedves ángyom, / Mossanak meg ürmös borba,/ Takarjanak gyenge gyolcsba, / Küldjenek ki Kolozsvárra ,/ Vegyen minden példát róla, / Az árvának hogy van dolga. /” Ha megfigyeljük a fenti székely népballadákat, kitűnik, hogy a panaszmotívum mindig a balladák végén szerepel. A történet nélküle is teljes. Olyan ez, mint az átok formula, amely több balladánkban szinte közhelyszerűen ismétlődik. /4/ Betlen Anna balladája azon felül, hogy az utolsó strófa nem tartozik szorosan a cselekményhez, az utolsó sor még azt is bizonyítja, hogy ez a befejező rész a Három árvából van átvéve. A három ballada közül csak a Három árvában szerepel a szív kivétele és a láda, a másik kettőből hiányzik. Vargyas Lajos dolgozatában /5/ francia eredetre utal. Idézem: „A francia párhuzam egy eléggé új hangú balladából származik. Egy legény szerelmi bánatában katonának megy, párbajban megöli tisztjét, mert az szeretője kegyeivel dicsekszik.” /6/ A francia balladában ugyancsak szerepel a panasz, ellenben ez szorosan a cselekményhez tartozik. A legény kivégzése előtt mondja azokat a szavakat, melyek a magyar balladában is szerepelnek: „vegyétek ki szívemet, tegyétek fehér kendőbe, küldjétek el kedvesemnek,” stb. Ezek szerint annak ellenére, hogy a francia ballada újabb keletű, a magyarban előforduló motívum, a szív kivétele, a franciából ered. „Minthogy a magyarban többször teljesebb alakban találjuk, azt hihetnők, hogy miénk az eredeti. Viszont a franciában, egyetlen balladában tűnik fel, ahol hozzátartozik a történet menetéhez, míg nálunk, különféle történetekben jelenik meg, amelyekhez nem feltétlenül tartozik: a történet nélküle is kerek egész. Nálunk tehát eredeti helyéről kiszakítva, utólag beillesztve találjuk. Ez arra mutat, hogy nálunk átvétel, csak régiesebb formáját őriztük meg, míg a francia ballada erősen átalakult.” /7/ A neves balladakutató a francia és magyar balladák összefüggését, középkori francia telepesek, illetve a középkori igen élénk vallon-magyar érintkezésnek tulajdonítja. Mindezekből ítélve, lehetséges az a feltevés, hogy a francia balladában csak az első rész, – a katona párbaja tisztjével – új, a másik fele régi, valamint az is lehetséges, hogy a másik fele régebben önálló balladaként élt. Így érthetővé válik az is, hogy miért nem találkozunk a magyarban a párbaj históriájával. Sőt, az a feltevés is lehetséges, hogy a francia ballada első fele valamikor másként hangzott, egyszerűbb mesével, más szereplőkkel, s csak a lényege maradt meg az új változatban – a boldogtalan szerelem – , amiből később kialakult a katona és a párbaj meséje. A dió és mogyoró, mint szerelmi szimbólum eléggé elterjedt. Párosítókban, a szentiváni tűzugrás dallamaiban, (MNT II. 260-268.) lakodalmi énekekben gyakran előfordul. Mivel Szabó Kata a diósba, mogyorósba betegedett meg, akár a szégyenbe esett lány balladájához is sorolhatnánk, ha a történet teljes lenne. Nem lenne teljes a vizsgálódásunk, ha csak a balladák szövegével foglalkoznánk. Nézzük meg mit mond a dallam. A ballada dallama négysoros, négy, 4, 4+4, 4, 4+4, tagolódással. Az ilyen tagolódás népzenei hagyományunkban elég ritka jelenség. Ezt a tagolódást a ballada szövege diktálja, de amikor változatai után kutattam az eddig publikált anyagban, kiderült, hogy más tagolódású szövegnél két 12 szótagú sorból áll. Itt a dallamnak az 1 - 2., ill. 3 -4. dallamsor egy-egy sorrá való összevonása révén kétsorosnak is vehető az alakja, de felfogható négysorosnak is. Dallamunk kadenciái: az első sor 4. fokon zár, a második sor 2. fokon (főzárlat), a harmadik sor 1. fokon, a negyedik természetesen az alaphangon, az 1. fokon zár. Tehát 4 (2) 1 kadenciájú dallam. Terjedelme egy dúr hexachord. Dallamunk legközelebbi változatait a Zoborvidéken találtam meg. A MNT III. A 262. sz. dallama, amely Menyhéről származik. Szövege ugyan semmi rokonságot sem mutat balladánkkal, de a dallam, melynek főzárlata szintén 2., és a szöveg tagolódása annál többet. Anyám, anyám, Anyám, ídesanyám, Jobb szeretném, Jobb szeretném, ha meghalnák. Lyányom, lyányom, Lyányom, ídes lyányom, Kire hannád, Kire hannád, sok szíp ruhád. Sok szíp ruhád, Sok szíp ruhád, hímezs dunnád, Hímezs dunnád, Hímezs dunnád, cifra ládád. Víz vigye el, Víz vigye el, hímezs dunnám, Tűz ígesse, Tűz ígesse, cifra ládám. Hasonló kadenciájú dallamok, a „kakas nóták” valamint az „Elment a két lány” kezdetű volta dallam. /18/ Ez a francia eredetű táncdallam a magyar népzenében is folklorizálódott. Sok változata él, nemcsak felnőttek népdalhagyományában, de a gyermekjáték dallamokban is. Vargyas Lajos egy francia dallammal vetette egybe, az egyik Berencsen talált „volta” dallamunkat. /9/ JEGYZETEK /1/ Vargyas Lajos: A magyar népballada és Európa, Budapest, 1976. /2/ Faragó József–Almási István: Virágok vetélkedése, Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1986. /3/ Ortutay Gyula–Kríza Ildikó: Magyar népballadák, Szépirodalmi Kiadó, 1968. /4/ Lásd a Szégyenbe esett lány, a Halálraítélt húga, (Fehér László) vagy a Két kápolnavirág balladánkat /5/ Vargyas Lajos: Kutatások a népballada középkori történetében I., Francia eredetű réteg balladáinkban, Ethnographia, 1960., 2 -3. szám. /6/ u. o. /7/ u. o. 185. o. A szerző ebben a dolgozatában 19 magyar népballada francia eredetét bizonyítja. /8/ E var-csoport alapdallama egy XVI. századi „volta” néven ismert táncdallam (megj. Arbeau Thoinot: Orchesographia, 1588.) legrégibb magyar előfordulása a Hoffgreff-gyűjteményben. /9/ Vargyas Lajos: A francia-magyar dallamegyezés tanuságai. Különnyomat a Néprajzi Értesítő XL. évfolyamából, Budapest, 1958. |
| Adatközlő | Özv. Balla Józsefné Molnár Mária |
| Születés éve | 1890 |
| Gyűjtés éve | 1960 |
| Leltári szám | GYIA_022_002 |
| Forrásinformációk | |
| Cím | Csináltassunk hírharangot |
| Alcím | Nyitra-vidéki népballadák |
| Szerző/szerkesztő | Ág Tibor |
| Sorozati adatok | Gyurcsó István Alapítvány Könyvek 22. |
| Kiadó | Csemadok Dunaszerdahelyi Területi Választmánya |
| Kiadás éve | 2001 |
| Rövid URL | https://csemadok.sk/?p=55258 |
| ID | 55258 |
| Módosítás dátuma | 2014. március 23. |
Hibát talált?
Üzenőfal
