1. Uraim, halljunk szót, szólok igazságot,
Nem beszélek tréfát, hanem valóságot,
Adjanak, hát, nékem egy kis szabadságot,
Míg én elbeszélem a szent házasságot.

2. Ádámot az Isten, mikor teremtette,
A szent házasságot még akkor rendelte,
Egy oldala csontját Ádámnak kitette,
Melyből Éva asszont mellé készítette.

3. Maga volt a vőfény az egek királya,
Amint ezt a Mózes szent istóriája
Bőven elénk adja, ezt ki kivizsgálja,
Ezt minden értelem bámulva csodálja.

4. E szent rendelésre az egek Urának,
Tetszett minden Ádám oly maradékának,
Minden pátriárkák evangélistáknak,
Páratlan életet kevesen találnak.

5. Bizony boldognak is lehet azt mondani,
Kit az Úr jó társsal szeret megáldani,
Sokféle példákkal lehet ezt mondani,
Mivel meglehetne ezt bizonyítani.

6. Boldog, kinek van jó hív felesége,
Mert a hív feleség a ház gyöngye, éke,
Boldog, kit úgy megáld az Isten fölsége,
Ezt ki-ki elhigyje, itt versemnek vége.