1. Túl a Tiszán a szendrődi pusztába,
Juhászlegény furulyázgat magába.
Furulyaszó behallszik az ablakon,
Ébredjen a méltóságos kisasszony.
2. Ki is nyílott Szendrő báró ablaka,
Kökényszemű bárólány néz ki rajta.
A bárólány így sóhajt föl magába:
– Mért is lettem Szendrő báró leánya.
3. Harmadnapra a báró is bújába,
Kihajtatott a szendrődi pusztába.
Megkérdi a legöregebb bojtárját,
Nem látta-e egyetlenegy leányát.
4. – Nem láttam én, báró uram, ha mondom,
Legifjabb bojtáromat se találom.
Harmadnapja, hogy a bojtár oda van,
Lehet, hogy a kisasszony is vele van.
5. Jaj, de szépen kifaragták azt a fát,
Amelyikre (a) juhászbojtárt akasszák.
Fújja a szél fekete göndör haját,
Nem öleli Szendrő báró leányát.
6. A nagy utcán végigmenni nem merek,
Mind azt mondják, fekete gyászt viselek.
Gyász a ruhám, fehér az én zsebkendőm,
Nem lesz többé juhászbojtár szeretőm.
