Terezini kaszárnyáro rászállott a gólya,
Vizet hozott a csőrébe a regruták számáro.
Mosdjatok regruták, mert porosak vagytok,
Azt csak a jó Isten tudja, mikor szabadultok.
Mikor kezdtem abfűrolni, puska volt az első,
Sírt a bundás, hullt a könnye, mint a záporeső.
|: Ne sírj, bundás, ne sírj, letelik az idő,
Nékem is volt, de már letelt az a két esztendő. 😐
Mikor fújják a vecserkát, mindíg kilenc óra,
Föltekintek a pócomra, semmi sincsen rajta.
Semmi sincsen rajta, csak egy rozsdás sajka,
Meglátná az édesanyám, szíve meghasadna.
