1. Téged köszöntünk fájdalmas Anya,
Midőn szent fiadat öledbe tartva,
Szent sebeit csókolgattad,
Könnyeiddel megáztattad.

2. Mi is hozzád jöttünk fájdalmas anya,
Minket is fogadj el szomorú anya,
Mert előtted esedezünk,
Bűneinkért itt könyörgünk.

3. Hogy merjünk ránézni ábrázatodra,
Látjuk szemeidből könnyek csordulnak,
Szent fiadat megölelted,
És öledbe helyeztetted.

4. Azért hát most téged fájdalmas szent Szűz,
Minket ne eressz el áldásod nélkül,
Mondjuk hát mink mi szívünkből,
Isten hozzád szeretetből.

5. Hogy merjünk ránézni, most már búcsúzunk,
A te szent képedtől, hogy már távozunk,
Add ránk a te áldásodat,
Úgy ereszd el szolgáidat.

6. Talán ez lesz végső én búcsúzásom,
Fájdalmas Szűzanyám itten látásom,
Isten hozzád fájdalmas Szűz,
Mert te szent fiad mellett ülsz.

7. Tégedet fájdalmas anyánk most kérünk,
Midőn teérted itten kesergünk,
Hogy már tőled meg kell válnunk,
Ó, fájdalmas nagy asszonyunk.

8. Ó, fájdalmas anyám, midőn elődbe,
Térdre hullván itten, úgy keseregve,
Mondjuk hát mink is szívünkből,
Elmegyünk most szent képedtől.

9. A mennyei atya adjon hát erőt,
Hogy e szent helyen is többször megjelenjünk,
Mert te nekünk jó anyánk vagy,
Azért kérünk, hogy el ne hagyj.

10. Dicséret, dicsőség az Atya Istennek,
Ki nekünk rendelte, bűnös népének,
Isten hozzád, Fájdalmas Szűz,
Nekünk menyben koronát küld.