Szombaton estére,
Nyolcat üt az óra,
Minden hajadon kislány
Kiáll a kapuba.

Aranyos Mariska,
Ő is kiállana,
Hogyha a csillagos ég
Be nem borult volna.

Beborult, beborult,
Be is sötétedett,
Aranyos Mariskának
Szomorú este lett.

Drága jó Mariskám,
Mi bajod tenéked?
Hogy a szoknyád eleje
Oly hamar rövid lett?

Szabó nem jól szabta,
Varró nem jól varrta,
Verje meg a csillagos ég,
Aki elrontotta.

Verje meg, verje meg,
Veretlen ne hagyja,
Harminchat hónapig
Hideg borzongassa.

Verje meg, verje meg,
Veretlen ne hagyja,
Aztat a csalfa legént,
Aki elrontotta.

És ha az nem elég,
Legyen földindulás,
Jusson az eszébe a
Hű szeretőtartás.

Hóhérok, hóhérok,
Az még a kérésem,
Virágos kiskertemet,
Még egyszer megnézzem.

Virágim, virágim,
Ti szépen nyíljatok,
Hogyha én meghaltam, hát
Ti is hervadjatok.

Hóhérok, hóhérok,
Még egy a kérésem,
Hófehér ruháimat
Még egyszer fölvegyem.

Ruháim, ruháim,
Ti is sárguljatok,
Amikor nem leszek már,
Ti is pusztuljatok.

Folyik a Balaton,
Sodorja a vizet,
Aranyos Mariskának
Most ássák a földet.

Ássátok, ássátok,
Nem esik kárára,
Minden hajadon kislány
Vigyázzon magára.

Vigyázzon, vigyázzon,
A csalfa világra.
Hogy meg ne csalja őtet
A kedves babája.