Szépen szól a fülemüle hajnalba’,
Lovas tüzér az ágyába’ hallgatja.
Kelj fel tüzér, lovat, ágyút pucúnyi,
Reggel hét órára ki kell rukkolni.
Kirukkolunk a kaszárnya elejbe,
Százados úr áll a század elébe.
Büszkén mondja, jó fiaim, előre,
Zöld májusba kimegyünk a mezőre.
Tüzér gyerek ha felül a lovára,
Csolkot kér a régi szeretőjétől.
Adjál csolkot, kisangyalom, az útra,
Isten tudja, látlak-e még vagy soha.
A tüzérnek csókot adni nem lehet.
Mert a tüzér igaz szívből nem szeret,
Mer ha ja tüzér igaz szívből szeretne,
Maga mellé a nyerëgbe ültetne.
Este későn ragyognak a csillagok,
Tüzér gyerëk a faluba csavarog.
Szállást keres magának, de nem talál,
Barna kislány, de megszomorítottál.
