Szépen legel a báróné gulyája,
A bárólány maga sétál utána,
Míg messziről kiálltja a gulyásnak,
Szívem gulyás terítsd le a subádat.

Nem terítem biz én le a subámat,
Mer’ behajtják ezt a drága gulyámat.
Azzal, szívem, gulyáslegény, ne gondolj,
Majd kiváltja édesapám, ha mondom.

Másnap reggel kivágatták azt a fát,
Amelyikre a gulyáslegényt akasszák.
Fújja a szél a gyócsingit, gatyáját,
Én Istenem, mér’ szerettem bárólánt.