Szakállosi nagy temető, dróttal van kerítve,
Jaj, de boldog, aki nyugszik benne.
Énnekem is oda van a vágyom,
Megúntam az életëmet ezën a világon.

Utca, utca, utca, utca, szakállosi utca,
Utoljára mëgyëk végig rajta.
Utoljára megállok egy háznál,
Az én kedves kisangyalom rácsos kapujánál.