Szakállosi gyöngyvirágos temető,
Piros vérrel van borítva a mező.
Enyhe szellő mindig csak azt lengeti,
Érted babám de sokat kell szenvedni.
Szegény legény ezt a kislányt szereti,
Jó szülei nem hagyják őt elvenni.
Ha nem hagyják jó szülői elvenni,
Meglátják majd, mit fogunk cselekedni.
Szegény legény egy vasárnap délután,
Babájával végigsétál az utcán.
Kicsalja a zöld erdőbe sétálni,
Ott fognak majd gyöngyvirágokat szedni.
Négylövetű levorverem de éles,
Néked babám abból három elég lesz.
A negyedik saját magam szívébe,
Úgy borulunk egymás megholt testére.
Másnap aztán össze-vissza keresték,
De már akkor megtalálta az erdész.
Megtalálta erdész úr egy bokorba,
Két szerelmes egymásra volt borulva.
Gyertek, lányok, öltözzünk hát fehérbe,
Két szerelmest vigyük a temetőbe.
Kilenc legény húzza a nagyharangot,
Most temetik a két hervadt virágot.
Apák, anyák tanuljatok ti ebbő’,
Hogy mit ér az igaz szívű szerető.
Ne nézzétek azt a nagy gazdagságot,
Hanem azt a szívbéli boldogságot.
