Szabó Vilma bement a kiskertbe,
Lefeküdt a diófa tövébe.
Én is akkor mentem el mellette,
Kelj fel Vilma, keres a vármegye.
Szabó Vilma nem vette tréfára,
Felugrott és bement a csárdába.
Parancsolt a kocsmáros lányának,
Tíz liter bort hozzon a Vilmának.
Szabó Vilma még a borát sem issza,
Kilenc zsandár az ajtót benyissa.
Zsandárkáplár elkiáltsa magát,
Gyertek, fickók, hajtsátok a Vilmát.
Szabó Vilmát hat zsandár kíséri,
Szeretője az ablakon nézi.
Ne nézd, ne nézd, gyászos életemet,
Mind teérted szenvedem ezeket.
Szabó Vilma, nem fáj a te szíved?
Hová tetted három kis gyermeked?
Egyet tettem cidrusfa tövébe,
Másik kettőt Tisza fenekére.
