Szabó Gyula Horváth Jolánt szereti,
Szereti, de szülei nem engedi.
Megállj Jolán, mit fogunk cselekedni,
Ha szülei nem fogják megengedni.

Szabó Gyula egy vasárnap délután,
Jolánkával sétálgatott az utcán.
Gyere, Jolán, kimegyünk az erdőbe,
Kék ibolyát szedünk a kötényedbe.

És amikor kiértek az erdőbe,
Gyere, Jolán, üljünk le a tőkére.
Nem ibolyát jöttünk szedni erdőbe,
Hanem azért, hogy téged megöljelek.

Már ti szülők most erről tanuljatok,
Lányotoknak szerelmet ne tiltsátok.
Ne nézzétek azt a nagy gazdagságot,
Hanem azt a szívbéli boldogságot.