Spanga Pali, kár volt néked születni,
Budapesti országbírót megölni.
Elismerem, gyilkos vagyok,országbíró rabja vagyok,
Jobb lesz nekem a fekete föld alatt.
Ha meghalok, lélek válik belőlem,
De szeretnék villám lenni az égen.
Lesujtanám e világot, aki engem annyit bántott,
Lesujtanám e nyomorult világot.
Ha meghalok, tudom, hogy eltemetnek,
Azt is tudom, hogy elfelejtnek,
De te, babám, ne felejts el, a síromat ne kerüld el,
A síromat ne kerüld el sohasem.
Fáj a szívem, ki gyógyít meg engemet,
Nagy a bajom, gyógyítani nem lehet.
Maj’ meggyógyít nemsokára koporsóm kemény deszkája,
Maj’ ha a hant hullik az oldalára.
Elmennék én, de nem tudom, hogy hova,
Én irántam még a sors is mostoha.
Tudom már, hogy hova megyek, ahol minden seb beheged,
Temetőben nyugvóhelyem keresem.
