1. Sej, megkötötték nékem a koszorút,
Egyik szála ja homlokomra borult.
Zöld levele kötényembe hullott,
Az csalt meg, ki eddig a babám volt.

2. Sej, minek megyek én el a templomba,
Azt a csalfát nem látom a sorba’.
Fel-felvetem a könnyes szemeimet,
Siratom a régi szeretőmet.